"A jég mindenhol fehér, a korong mindenhol fekete."
Az 1990-es, 2000-es években a magyar jégkorong mindkét fellegvárában, Dunaújvárosban és Székesfehérváron is meghatározó játékosként karcolta a jeget. 56 alkalommal viselhette a nemzeti válogatott mezét, melyek közül egy nem mellesleg Torontóban, a Hockey Hall of Fame-ben is ott virít. Gebei Pétert elsősorban mégsem ezért tartja számon a nemzetközi jégkorongsport, hanem játékvezetői tevékenysége miatt. Úgy ért el páratlan sikereket ezen a pályán, hogy nem egy klasszikus hokinemzetet képviselt.
Ebben az önéletrajzi kötetben mesél arról, hogyan jutott el a nyitott dunaújvárosi jégpályáról a KHL legnagyobb arénáiba, s hogyan vált valóra egy U8-as mérkőzés előtt megfogalmazott, álomszerűnek tűnő cél: bedobni a korongot az A csoportos vb-n Kanadának.
Rajta kívül több mint harminc csapattárs, edző, jóbarát és kolléga, a hazai és a nemzetközi jégkorong meghatározó alakja szólal meg a könyvben, ami már csak emiatt is szól a magyar hoki elmúlt harminc évéről is.