1885, Parizs. Aubry Tourvel, a lobbanékony természetű kilencéves kislány az iskolából hazafelé menet egy különös, fából készült labdaféleségre bukkan. Átgurítja a szomszéd udvarba, azonban nemsokára a hátizsákjában találja meg. Újra és újra megpróbál megszabadulni tőle, de a labda valami csoda folytán minduntalan visszakerül hozzá.
Este a vacsoraasztalnál Aubry váratlanul rosszul lesz. Szüleivel elindulnak az orvoshoz, és ahogy egyre távolodnak az otthonuktól, a kislány állapota meglepetésszerűen javulni kezd. Ekkor még nem sejti, hogy ez a kezdete élethosszig tartó vándorlásának. A rejtélyes betegség ugyanis nem engedi, hogy néhány napnál tovább megmaradjon bárhol is, vagy visszatérjen azokra a helyekre, ahol korábban már járt.
A Szahara dűnéitől a Himalája hófödte csúcsain át a dzsungelig, egy párizsi udvar feneketlen kútjától egy végtelen föld alatti könyvtárig követjük Aubry magányos bolyongását, miközben próbál végre otthonra találni. De minél messzebbre jut, és minél kétségbeesettebben próbál kapcsolódni másokhoz, annál inkább ráébred arra, hogy nem a cél, hanem az út tesz minket azzá, akik vagyunk.