Mamaróka dolgozni megy, Babarókának pedig Kölyökőrző?be kell mennie. Babaróka bal lábbal kel fel, és semmi, de semmi sem jó. Babarókának fáj a torka. Babaróka elvész a piaci tömegben.
Csupa ismerős szülő-gyerek helyzet – és csupa megnyugtató, kedves, biztonságot adó válasz. Mert igen, a mi gyerekünk is ilyen, édes, hisztis, okos és akaratos – és igen, mi is ilyenek vagyunk, odaadóak, de néha persze türelmetlenek, meggondolatlanok, tanácstalanok.
Olyan finomsággal, mégis olyan egyszerűen szólnak Kiss Judit Ágnes költő-író meséi a leghétköznapibb történésekről és érzelmekről, amitől ezek a történések rögtön egyedivé és megismételhetetlenné válnak.
Egri Mónika rajzai pedig ugyanezzel az érzékenységgel jelenítik meg a könyv szereplőit: Babarókát, Mamarókát, a Kiscicát, vagy éppen a gyönyörűen mosolygó tulipánt.