A könyvem összegzése:

1. Húsz évvel az után, hogy közöltem a háziorvosommal, autista vagyok, végre autizmussal diagnosztizálnak.
2. Borzalmas katolikus neveltetésben részesültem.
3. Összebarátkoztam egy sarki bolt idős tulajdonosával,akinek nem lehettek hátsó szándékai. Voltak.
4. Hajléktalanság.
5. Sztriptíztáncolás.
6. Még több sztriptíztáncolás, csak idegösszeomlással fűszerezve.
7. Mindenkit utálok az egyetemen, egy pszichopatával élek együtt és ehhez hasonlók.
8. Túl pikánsnak ítéltek meg bizonyos jeleneteket,ezért KIHÚZTÁK.
9. Miután mindenki azt mondta,hogy nem nézek ki autistának, nyugtatóval igyekszem gyógyítani az autizmusomat, és Xanax-függővé válok.
10. KIHÚZTAK részeket, mert túl kínosnak találták.

FERN BRADY elsősorban nő, aki egyben autista is. Skóciában született, és egyszerűennem arra programozták,hogy „jó kislány” legyen. Fern sosem gyűlölte a testét, nem értette a millenniál generációra olyannyira jellemző szégyent. Az egyenessége mindig süket fülekre talált; az orvosok először gyógyszerekkel próbálkoztak nála, majd pszichiátriai osztályra utalták. Most törvénytelen, házasságon kívüli kapcsolatban él Londonban. Egyetlenegy gyereke sincs.