Klau szeret mindent előre eltervezni. Már ötévesen megfogadta, hogy örökre együtt lesznek Marcival, hatévesen pedig elhatározta, hogy profi kosaras lesz. Ebben a tanévben azonban mintha semmi sem alakulna úgy, ahogyan azt elképzelte.

Egyre gyakrabban sajgó háta mind jobban megnehezíti, hogy helytálljon a bajnokságban, miközben szülei álma, hogy egyszer átveszi a családi cukrászdát, jobban nyomasztja, mint valaha. Marcival pedig hiába töltenek egyre több időt együtt, sokszor továbbra sem tudja megfejteni a fiú valódi érzéseit.

Marci ugyancsak azért küzd, hogy megtalálja a saját útját. Szeretne kilépni kosárlabdázó édesapja árnyékából, és nem hagyni, hogy a diszlexia határozza meg, mire képes. Abban viszont egy pillanatig sem kételkedik, hogy Klaut nem akarja elveszíteni.

Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, régi sérelmek és addig kimondatlan érzések törnek a felszínre. A bajnokság és az iskola kihívásai közepette lassan ráébrednek, hogy csak akkor tudják leküzdeni az előttük álló akadályokat, ha őszinték lesznek egymással. Mindenben.

Klau és Marci történetének befejező kötetében végigkövethetjük, hogyan válhat egy régi barátságból valami több, és miként írhatja felül az élet a terveinket, hogy végül olyan utakra tereljen, amelyekre talán nem is számítunk.