1944. november 12.

Ez a ház egy életen át fogva tartja a lelkeket. Azt hittem, a lelkemet a férjemnek adtam, amikor esküt tettem, hogy az idők végezetéig szeretem majd.

De hazudtam.

Semmi sem készített fel arra a napra, amikor a fantomom megjelent az ablakom előtt. Ijesztő volt, mégis hipnotizáló, és tagadni sem tudtam, mennyire izgat.

Sosem akartam viharos szerelembe bonyolódni a rajongómmal. Főként nem azért, mert ennél sokkal több.

Egy bűnöző.

Egy gengszter.

Egy férfi, aki vigasztalást nyújt a Parsons Manor szörnyeteg ura után.

Olyan sok rém kísért ezekben a termekben, én mégis csak a férjemtől rettegek.