A rendszerváltás előtt történt.
Egy csupa rács, csupa szabály nevelőotthonban dolgoztam
valahol Észak-Magyarországon, ahol értelmetlen vas szigor
uralkodott, nem hallatszott gyereknevetés, tilos volt minden,
- legfőképp szeretni azokat, akiket szeretni rendeltettünk
oda.
Aztán egy nap a rendszer ócska díszletei összeomlottak.
A Berlini Falat lebontották, szabadon választhattunk és
az utcákon áradt a szabadság üde, friss illata. Hittük, hogy
ezután minden más lesz, hogy egyetlen gyermeknek sem kell
többé rácsok mögött élni, hogy a "senki gyermekei" is esélyt
kaphatnak és normális gyermekkor, emberi élet vár rájuk.
35 év telt el azóta. Egy gusztustalan botrány felkavarta
az egész országot, amit követően egy minden korábbinál
nagyobb tüntetés követelt a Hősök terén új gyermekvédelmi
törvényt, élhető életet az állami gondozott gyerekek számára.
És én szembesültem vele, hogy hiába telt el három és fél
évtized, az égvilágon semmi nem változott. Ezt a könyvet
többek között a "senki gyermekeinek" is ajánlom. És persze
mindazoknak, akik úgy vélik, hogy rendben van az "állami
gondoskodás".
...Mert én ott voltam...