„Aztán kezdett valami átbillenni. Nem az erőszakkal kezdődik. Nem egy erős szorítással, és nem
is egy ütéssel. Egy megjegyzés, amitől zavarba jövök. Egy pillantás, amitől összehúztam
magam. Kell hozzá az én személyiségem, manapság empatának hívják az ilyet. A negyedik
pszichológusom azt mondja, ne legyek magammal annyira szigorú, ki lehet ebből jönni. Azt
senki nem mondta, hogy lesz egy olyan félelmetes éjjel, ami nem hagy más választást, mint
elmenni. Ha maradok, legközelebb nem úszom meg. „Megúszni”... mondom, és nem hiszem el,
hogy ez lesz a szerelemből. Hiszen ha kijössz a boltból, és lekever neked egy tenyeres talpast a
pasi, vagy behúzol neki vagy kihívod rá a rendőröket, nem? De nem mész el vele egy randira...
No. Itt először elmész randira, aztán jön a többi.
De mégis meddig lehet maradni egy bántalmazó kapcsolatban, mentegetni egy embert, mert
traumatizált gyerekkora volt? Hogy lehet ebből kilépni anélkül, hogy maga a bántalmazó vinne
el a határodig? És mit adsz tovább a gyermekednek, ha maradsz?”
A könyv szerzője ezekre a kérdésekre kereste és találta meg a választ. A fizikai erőszak szülte
ezt a könyvet, örökölt családi minták, abúzus, lelki bántalmazás. De ahelyett, hogy a szerző
áldozatként tekintene magára, úgy döntött, hogy a fájdalmat erővé gyúrja.
Mivel a regény azzal a szándékkal (is) íródott, hogy segítse feldolgozni a traumát, amit egy bántalmazó
párkapcsolat okoz, így rendhagyó zenés módon mutatja be ezt a világot. Így átélhetjük az író
szemszögéből mindazt a folyamatot, ami segített kilépni ebből a kapcsolatból és hozzájárult a lezárásához.
A dalok nem csak a feldolgozásban segítenek, de levegővételként is szolgálnak a fizikai agressziók után.
Íme, egy bántalmazó párkapcsolat története – belülről.