A fiumei kikötőből kifut egy személyszállító hajó, rajta Imrefi Dezső rendőrtiszt, akit azzal bíznak meg, hogy kutasson fel és fogjon el egy sikkasztót. A nyomozó a hajón egy távoli ismerősével, Szunyoghy Dániellel találkozik. Beszélgetéseikből egy különös életút és két házasság egyedülálló története bontakozik ki. Mit tehet az ember, ha szerencsétlenség éri? Ha úgy érzi, egy nappal tovább sincs értelme élnie? Hol keressen kapaszkodót, ha igazságtalanul vádolják, becsapják, megcsalják? És hová forduljon, ha önmagát teszi szerencsétlenné? Van kiút a boldogtalanságból?
Spiro, spero – kínálja a regény a kapaszkodót.

„Valami különös szép törvény az Istennek földi rendjében, hogy minden szerencsétlenségünkből valami jó fakad. Minden keserűségünkből valami édesség. Minden könnycseppünkből, valami boldogság. Minden szenvedés gyöngyöt terem. Néha mindjárt is. Néha napok múlván, vagy évek múlván, vagy talán csak a másvilágon, de gyöngyöt terem minden szenvedés.”

A történelmi regényeiről ismert Gárdonyi 1913-ban írt és 1916-ban megjelent bravúrosan szerkesztett műve finom érzékenységgel tárja fel az emberi lélek vívódásait, miközben egyszerű, mégis mély igazságokat fogalmaz meg az életről, a hitről és az önismeretről.