"Különös dolog az idő. Néha pár percnek tűnik egy egész év, máskor évszázadok telnek el egyetlen délután alatt."

Lujza és Buba közös története is egy ilyen végtelen nyári napon kezdődött, amibe annyi jó és rossz dolog fért bele, mint máskor hosszú évekbe sem. De amint a kislány kezébe simult az épp csak kavics méretű kisteknős, tudta, hogy örökre összetartoznak. Buba az évek során egyre nagyobb lett, mégis szinte minden napja ugyanúgy telt: hallgatta Lujza lépteit, érezte simogató kezét, nézte az akvárium üvegfala mögül, ahogy forgószélként tesz-vesz a szobájában. Lujza szinte egy szempillantás alatt kislányból nagylány, kamaszból felnőtt lett, aztán anyuka, nagymama - de Buba mindig örült neki, amint felismerte közeledő lépteit.